Avagy egy telekvásárlás rejtelmei

Photo by Breno Assis on Unsplash

Hú, rengeteg kérdés merül fel, amikor az ember telket keres. Milyen a tájolása? Milyen környéken van? Összközműves, avagy sem? Mekkora legyen? Satöbbi, satöbbi.

Minden a családtól függ. Mik az igények? Kisgyerekek vannak? Vagy már épp kirepülőben vannak az utódok? Csupasz legyen a telek, vagy buján fás? A város melyik pontján legyen? Van-e ipartelep a közelben? Milyen az uralkodó széljárás? Milyen a lejtése? 

Megannyi kérdés. 

A mi kiindulási pontunk az volt, hogy lehetőleg viszonylag kevés ház és ember legyen a közelünkben. Szerettük volna, ha már fákkal, növényzettel benőtt a telek, és nem pusztán egy csupasz terület. Ahogy feltettem a lakásunkat az online felületekre, nagyon módszeresen elkezdtük keresni álmaink birtokát. Már ezt megelőzően is nézelődtünk, de itt fordultak komolyra a dolgok. Nagyjából tudtuk, hogy minimum 900 nm kell nekünk, három gyerek, autó, home office, nagy, közös helyiség, illetve kert, burjánzó, növényekkel teli kert, ez volt a cél. Az anyagiak is adottak voltak, bizonyos összeg felett nem is néztem szét. 

Hamar találtam jelölteket, amiket személyesen meg is néztünk. Különösen beleszerettem egy elég néptelen kis utcácskában lévő dupla telekbe, de abszolút minden közművet nekünk kellett volna bevezetni, plusz még földet is kellett volna szétteríteni. Arról nem is beszélve, hogy az utcában nincs csatorna... Mindez nem is zavart volna bennünket, csakhogy a hirdető-eladó személye meglehetősen bonyolultnak bizonyult. Amikor először felhívtuk, közölte, hogy nem is biztos, hogy eladó a telek, bár csak a baj van vele. Viszont ha mégis érdekel bennünket, akkor tud engedni az árból. Aznap este azonban fél millió forinttal emelkedett a telkek hirdetési ára. És ez így ment tovább. Minden telefonhívásunk után fél millió plusz. Nem tudtuk mire vélni.

Sokszor kimentünk a tel(k)ekre. Ezt nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki házépítés céljából telket keres. Menj ki minél többször, különböző napszakokban, hétköznap, hétvégén. Figyeld meg, mikor árnyékos, milyen a környék, mekkora a forgalom, mit érzel, amikor beleszagolsz a levegőbe. És, beszélgess a környéken élőkkel! Úgyis fel fognak bukkanni, ha látják, hogy a telek iránt érdeklődsz. Egy-egy félmondatból nagyon sokat megtudhat az ember. Akár az eladóról, akár a lakóközösségről. Mi egy alkalommal azt tudtuk meg, hogy az utca elejében lévő lovarda, hát, elég intenzív szagokat bocsát ki magából nyaranta. Illetve több különböző anekdotát hallgattunk végig az eladóról is, több különböző embertől. 

A telek, ami mellett végülis maradtunk, nagyjából megfelel az összes kezdeti kritériumunknak. Nyugodt helyen van, forgalom alig, két közvetlen szomszéddal. A hátsó szomszéd szántó. Illegális behatolóként eddig jó pár nyulat és őzet azonosítottunk. Egy feltétel nem teljesünk, éspedig hogy legyen növényzet. Sebaj, ezt is a magunk igényei szerint alakíthatjuk majd. Addig meg maradnak már árnyékolástechnikai megoldások. 

Ja, és lakópark. Amit soha sem tudtam volna elképzelni. Hát, Isten útjai kifürkészhetetlenek.